III. - Megcsókollak, és te hagyod

2018. május

Harry ágyában feküdtem, a mellkasára hajtva a fejem. Ő békésen szunyókált, ugyanis bealudt a Kellékfeleség felénél, ami igazi bűnnek számított. Persze már láttuk együtt ezt a filmet, hiszen Adam Sandler az egyik kedvenc színészem volt, így megbocsátva Hazzának, hagytam aludni. Jó volt az ölelő karjaiban lenni, be kellett vallanom. Talán ezért sem vertem fel az álmaiból. Kellemetlen lett volna, ha így talál. Leszögeztem, hogy csak barátok vagyunk, mégis, olyan közel éreztem magamhoz ebben a pillanatban, mint mást soha, szex után. Nem tudhattam ez miért lehetséges, csak azt, hogy nem volt helyes, amit művelek vele. Szex, szerelem, barátság… Az élet rugói, ebből kettőt meg is tudna adni nekem, csak nem lenne elég. Így is függőséget okozott a számomra: a vitáink, hogy szerettem vele lenni, hiányzott, bármit hajlandó volt velem megbeszélni, számíthattam rá, s egy unalmas estémen azon törtem a fejem, vajon mit csinálhat… Kedveltem, annyira mindenképp, hogy a barátom legyen. A gond csak az volt: ha most ennyire szeretem, mi történne, ha lefeküdnék vele? Nem tudnám elengedni, még több kellene, s beleszeretnék. Ezt az érzést pedig kerülnöm kellett egy olyan emberrel kapcsolatban, aki nem akar szerelmes lenni.

- Reina… - motyogta, a hajamba fúrva a fejét, majd adott is oda egy puszit. Elmosolyodtam, a kedves és automatikus gesztuson. – Elaludtam…

Felkuncogtam a nyilvánvaló ténymegállapításán, majd kibújva kezei alól, mellé könyököltem és megsimogattam az arcát. Szemei csukva voltak és csak mosolygott.

- Aludj nyugodtan. Nemsokára átmegyek a vendégszobába – suttogtam, nem szerettem volna igazából felébreszteni.

- Azt már nem! – morogta, majd kitapogatta a kezemet és összekulcsolta ujjainkat. Kinyitotta smaragdzöld szemeit, s édesen nézett rám. – Fejezzük be a dalodat. Már nem vagyok fáradt.

- Inkább menjünk el fürdeni. – Másztam ki az ágyból, majd elindultam a szobájához tartozó fürdőbe, mert a többiektől már hallottam mekkora kádja van és ki akartam próbálni. Hallottam, ahogy nyögve kikel az ágyából és elindul utánam. – Emeld már meg a lábaidat, Styles! – morogtam, mire nyelvet öltött. – Amúgy, köszönöm, tudom, miként kell használni egy fürdőkádat! – kacsintottam, ezzel sugallva, hogy nem kell utánam jönnie. Értetlen tekintettel nézett rám, nem fogta fel, hogy mire céloztam az előbb. – Mi nem világos? – sóhajtottam.

- Azt mondtad fürödjünk meg és elindultál a saját, ismétlem az én fürdőmbe. Szóval mivel többes számról volt szó, gondoltam meggondoltad magad és eltöltünk együtt egy kis időt, meztelenül… Tudod, csak úgy Ádám és Éva stílusban… - vigyorgott, miközben a kezeit csípőre tette, ami eszembe juttatta, hogy csak egy bokszer van rajta, mert amikor befeküdt az ágyba, levetkőzött. Kétkedve nézett rám, miközben én csak bámultam rá, mint borjú az új kapura. Azt hittem ez a gyerek hülye, netán nem bír ki veszekedés nélkül egy órát. Vagy lehet, hogy mind a kettő… Mindenesetre én agyon fogom csapni!

- Styles! Istenemre mondom, hogy egyszer annyira kihozol a béketűrésemből, hogy fogok valami hegyes eszközt és kiheréllek! – Higgadtan és vészjóslóan mondtam mindezt, mire csak a szemeit volt képes megforgatni. Legyintettem egyet és újra elindultam a fürdőszobába.

Hallottam, hogy jön utánam, így gyorsan cselekedve, megfogtam az ajtó kilincsét, s már rá akartam vágni, mikor visszalökte, én pedig borultam, s a seggemen érkeztem a padlóra. Fájdalmasan felnyögtem. A térdem is sajgott, erre még el is esek újra. Igazi tehetségem van valamikor a bénaságban. Szerencse, hog ez ritkaságszámba megy.

- Reina! Nagyon sajnálom, tényleg! – Guggolt le mellém, s már a nyakamban is volt. Ezer és egy puszit adott az egész fejemre, millió és egyszer kért bocsánatot, én pedig csak tűrtem és magamban mosolyogtam. Először tényleg mérges voltam, aztán rájöttem: igazi idiótával volt dolgom, s ezért nem büntethettem, majd más megteszi.

- Utállak! – nevettem, majd átöleltem a nyakánál fogva, adtam az arcára egy puszit, megkértem, hogy segítsen felkelni. – Tudod, ha ápolgatni akarsz, nem kell mást tenned, csak szólnod. A lábam, aztán a seggem. Mi jön még?

- Remélem, megvizsgálhatom a fájó pontokat – vigyorgott.

- Lesheted! – nevettem. Ő csak meghúzta a vállait, majd odasétált a kádhoz és elkezdte engedni a vizet.

- Forró legyen, vagy langyos? Hogy szereted? – kérdezte ártatlan képpel, mire megrántottam a vállaimat. Csodálkozva nézett rám, nem értette a reakciómat, ellenállásra számított. – Én forrón – vigyorodott el, majd habfürdőt öntött a vízbe, míg én csak álltam és vártam.

- Nem mehetnénk inkább pezsgő fürdőzni? – kérdeztem, miközben elnyomtam egy ásítást. Fáradt voltam, s már ezer éve nem pihentem ki magam rendesen. Mégsem akartam hagyni magam, de huzakodni sem volt sok kedvem.

- Majd holnap.

- Nem maradok a hétvégére.

- Dehogy is nem – nevetett, majd közelebb merészkedett hozzám. Megállt tőlem pár centire, s a derekamra csúsztatta a lapát tenyereit, a bőre forró volt, még a pólómon keresztül is. Felmosolyogtam rá, miközben átöleltem a nyakánál fogva.

- Most mi lesz? – kérdeztem feszülten. Benne voltam egy kis flörtben, hiszen a délután folyamán megbeszéltük mit gondolunk a közös kapcsolatunkról, így ártatlannak tekintettem a kérdésemet. Mégis, alig vártam a választ, s hogy mit fog tenni velem. Felsóhajtottam, amikor elkezdte cirógatni a derekam, ezzel felgyűrve a felsőmet, s a csupasz bőrömet érintette.

- Megcsókollak, és te hagyod – mosolygott le rám, közelebb rántott magához és ajkait a kulcscsontomra szorította. Lecsukódott szemeimmel nem érzékeltem mást, csak őt. A bőrét az enyémen, az ajkait a nyakam vonalán, az erekcióját a hasamnak feszülni. Csak ő létezett és senki más.

II. - A gondolattól, hogy elmentél, libabőrös leszek

2018. május

- Mielőtt beleélnéd magad, csak ma alszom itt. Holnap megyek haza – mondtam, miközben rá mosolyogtam. Belé karolva sétáltam el a hófehér kanapéjáig, amire segített leülnöm. Biccentettem neki, köszönet képen, majd a hátam mögé gyűrve egy díszpárnát feküdtem el, ugyanis a térdem még mindig sajgott és fel volt dagadva.

Behunyt szemekkel gondolkoztam, hogy mégis miként kötöttem ki itt, s rá kellett jönnöm, hogy nem volt véletlen, a srácok pont ezt akarták elérni. Pedig még soha nem voltam Harry-nél egyedül, minden egyes alkalommal valamelyik tökfilkó elkísért, vagy itt lógtunk a szabadidőnkben – ami nekem kicsit több volt, mint nekik. Rengeteg fellépésük volt, felkérések talk show-ba, interjúk, valamint próbálták a magánéletüket összeegyeztetni az újra visszatért hírnévvel, amit nem vettek túl gördülékenyen. Talán Hazza volt az egyetlen, aki képes volt a szálakat a kezében tartani és úgy irányítani, ahogy neki tetszik, mert nem volt magánélete, legalábbis az egy éjszakás nőkön kívül biztosan nem.

Louis és Daniella elképesztően sok időt töltöttek Amerikában, kifejezetten a férfi kisbabája miatt, ahogy Niall is, az új barátnőjével találkozgatott. Zayn Gigivel általában bárhol összefutott, ha idejükből kitellett. Liamet pedig lefoglalta a várandós barátnője, Cheryl. Azt hiszem így jobban belegondolva, elég nyomorult életem lehet kifelé nézve. Szerelmesek, párok, terhes nők, kisbabák mindenfelé. Elmosolyodtam a gondolatra, mert nem érzem magam szerencsétlennek. Tény, hogy nem voltam szerelmes, nem volt senkim, de nem zavart, most építettem a karrierem, otthon vártak a szüleim és a két lány ikertestvérem, szóval panaszkodásra sem időm sem energiám nem lehetett.

- Min mosolyogsz?  - kérdezte Harry, mikor visszatért a nappaliba. Felnéztem rá és elnevettem magam a hülye képén, amit vágott. – Remélem, valami jó ötleted van a dalodhoz, mert ha nem, ki leszek herélve, hogy ide hoztalak és nem csináltunk semmit – mosolygott. Az édes gödröcskék megjelentek az arcán, a rövid haja pedig a homlokába hullott.

- És az akkora gond lenne? – kacsintottam, mire meghökkent képet vágott, a szívére téve a kezét, leguggolt mellém, a kanapéhoz, s a hasamra téve a másik tenyerét rám nézett: - Akkor is ezt mondd, ha gyereket akarsz majd tőlem! A te hibád lesz, én pedig alig várom, hogy az orrod alá dögöljem az egészet! – Komoly arccal nézett a szemeimbe, én viszont csak lefagyva feküdtem ott és emésztettem mi a szart mondott. Baba, terhesség, tőle? Mi van?

- Ő… Te beteg vagy, Styles! – motyogtam, mire elnevette magát, majd a karjaiba kapott és elindult fel, az emeletre. – Tudod, néha tényleg elgondolkozom, hogy miért is vagyunk mi barátok.

- Azok vagyunk? – nevetett fel, amire én csak nyelvet öltöttem rá. Ugyanis, ez is igazán megkérdőjelezhető volt velünk kapcsolatban. Sokat flörtöltünk, szívtuk egymást vérét, bohóckodtunk és mégis bármikor számíthattunk a másikra. Ezt megtanultam az elmúlt bő fél évben. – Komolyra fordítva a szót, Reina van valami ötleted a szövegre?

- Kérlek, ne! Pihenjünk egy kicsit, jó? – mosolyogtam fel rá, bólintott, majd magához szorított az ölelésében. – Amúgy tudok ám járni, Styles, nem vagyok béna, sem mennyasszony.

- A csípős nyelvedet fogd vissza, különben nem tudom, mit kezdek veled – nevetett. Én is kuncogtam a hülyeségén.

- Akarod te tudni mit tud az a nyelv – röhögtem el magam, alig bírtam a kezeiben maradni, mert ő is csatlakozott hozzám.

- Szerintem te összetéveszted az én nyelvemmel Királynőm. – Nézett rám édesen mosolyogva, mire behunytam a szemeimet és a mellkasának döntöttem a fejemet. A gondolat, miszerint Harry mit tud művelni a nyelvével elég volt ahhoz, hogy elkezdjek bizseregni. Felsóhajtottam, majd még erősebben próbáltam összezárni a lábaimat. Harry ezt észrevéve, felhúzott szemöldökkel nézett rám, s ezt is csak azért vettem észre, mert felértünk a szobájába, s letett a franciaágyára. – Nem tudom, meddig bírod még visszafogni magad a közelemben, de szólj, én is leszek.

- Sokat képzelsz magadról, Styles.

- Lehet, viszont az is előfordulhat, hogy te gondolod ugyanezt az akaraterődről. Egy jó szex senkinek sem ártott még.

Mellém feküdt, olyan közel, amit még nem szégyellt, bár kétséges, hogy ez megfordult e a fejében, mindenesetre túl közel volt hozzám. Az oldala az enyémhez ért, egyik kezére támaszkodott, másikkal végigsimított az arcomon. Egy másodpercre lehunytam a szemeimet, de nem engedtem magamnak többet. Akartam őt, ohh még mennyire. Legszívesebben én másztam volna az ölébe, mégsem tehettem meg. Nem leszek én is egy a sok közül.

Ajkait a homlokomra nyomva simogatta a kezemet, majd az oldalamat. Ahogy egyre lejjebb haladt, úgy az ajkai is közelítettek az enyémekhez. Egy gondolat kavargott csak a fejemben, nagy piros betűkkel: STOP. Mégsem sikerült kinyögnöm mást, csak a nevét, azt is suttogva, ami inkább tűnt kérlelőnek, hogy folytassa, mint dorgálásnak.

- Csak hunyd le a szemed, és élvezd – motyogta a fülcimpámba. Megrázkódtam a kellemes érzéstől. Tettem, amit mondott, becsukott szemekkel, összepréselt szájjal és sóvárogva vártam az újabb érintéseket a testemen. – Lazíts, Reina – suttogta. – Kérlek.

Nem megy!

- Sajnálom, képtelen vagyok rá! – Néztem fel rá, mire levette rólam a kezeit, mély levegőt vett és elkezdett röhögni.

- Mit is képzeltem. – Rázta a fejét csalódottan. Mélyen lesújtottak a szavai mögött rejtőző igazságok. Ő is beleélte magát, én is. Én mégsem tudtam ellazulni, tiszta görcs voltam még most is. Olyan mintha stresszeltem volna magam, ha a közelemben van. – Sajnálom. – Állt fel, megigazította magán a nadrágot, ami elég kellemetlen lehetett, így belegondolva, majd kifelé indult. – Pihenj, nemsokára jövök.

- Várj! – Ültem fel az ágyon, s elindultam utána. Megálltam előtte, s átöleltem. – Egy éve nem voltam senkivel. Másfél éve nincs senkim, nem az egy éjszakás kalandoktól félek, Harry. Hanem, attól, hogy több lesz belőlük és csalódok. Mit kezdenénk mi egymással? Őszintén! Mert csak még több vitát és annál több szexet tudok elképzelni, aztán egy szép napon mással is elkezdesz dugni és én a semmibe pottyanok. Nem leszel ott többet, csak, mint egy régi jó barát, akivel volt valami, mégsem elég.

- Ne! – Rázta meg a fejét. Eltolt magától egy kicsit, a vállaimnál fogva, majd a homlokomnak döntötte az övét. – Ilyenkor olyan szívesen megcsókolnálak. Sebezhető vagy, édes, mint a méz. Kicsit sem vagy naiv, ez pedig tetszik. Mégsem ígérhetek többet annál, mint amit az előbb elmondtál. Rengeteg szex és végig csak barátság.

- Nem lenne elég – motyogtam, majd újra elismételtem, hogy rendesen hallja. Bólintott, miszerint megértette a dolgot, majd megfogva a kezemet, visszasegített az ágyába, mellém feküdt és a mellkasára volt.

- Nem haragszom, ne stresszelj! – Mondandója közben a hátamat simogatta, amitől még jobban hozzábújtam. Kicsit sem éreztem már magam feszültnek. Miután megbeszéltük a dolgainkat, nem gondolkoztam, csak jólesően feküdtem a karjaiban.  

- Minden nő, akit ismerek – suttogom a gondolataimat a pólójába. - Nem tudják levenni rólad a szemüket és én látom ezt. – Még mindig halkan énekeltem, de tudtam, hogy jó, már megvan. Tudtam, mit szeretnék és neki köszönhettem ezt. Önkéntelenül, mégis segített megírni a dalomat. - Ez csak az, hogy a csajok annyira meg lettek bántva. És én nem leszek a következő, aki ezen végigmegy…

Harry megfeszült alattam, de helyeslően bólintott. Elővett egy lapot és egy tollat az éjjeliszekrénye fiókjából, majd elkezdte leírni a soraimat…

Látom, hogy van bennem valami igaz

És nem akarom elveszíteni és azt kell mondjam, köszönöm

A gondolattól, hogy elmentél, libabőrös leszek

Úgyhogy baby tegyük ezt félre és csak gyere ide

I. - Inkább magamtól félek, Harry!

2018. május

- Na, ide figyeljetek balfaszok! Utoljára mondom el, hogy nem fogtok felemelni, mi nem világos ebben az egy kibaszott mondatban? – ordítottam a fiúk képébe. Paul a fejét fogta mellettem és lemondóan sóhajtott egyet. Utálta, mikor káromkodtam, de azt még jobban, ha próba közben kiabáltam.

- Elég volt! Mégis miért torkollik minden veszekedésbe, ha te és Harry egy helységben tartózkodtok? – kérdezte Zayn, míg a többiek elfordultak ezt hallva. Felsóhajtottam. A jó büdös francba! – Ez csak egy ötlet volt, Reina és mindenkinek tetszett, nem kell egyből felkapni a vizet!

- Értem én, de nem akarok valami rózsaszín tütüt felvenni, míg Harry a magasba emel, miközben énekelek valamit. Esküszöm, próbálkozom, csak ne szólaljon meg!

- Kész, ennyi. Hazza, soha nem fogod megdugni ezt a csajt! – nevetett Louis, mire gyilkos tekintettel fordultam felé. Nem értem miért kell minden összetűzésünk alkalmával felhozni, hogy Styles leakar fektetni hétvégenként, nekem meg ez nem igazán jön be?

Csak legyintettem egyet Lou felé, amiért ilyet mert mondani, majd felkaptam a mikrofonom és a színpad közepére álltam, ezzel jelezve, hogy folytassuk a próbát, mert semmi kedvem itt éjszakázni, mint tegnap. Eléggé fáradt voltam, mellesleg kikészített, hogy fél éve mást sem csinálok, csak nemet mondok Harry-nek, ami egy idő után fárasztó, kellemetlen és keserűséggel tölti el az embert. Nem mondom, hogy nem jön be, sőt… Isten a tanúm rá, hogy egy átkozott pillantása képes beindítani, viszont semmi kedvem egy lenni a sok buta liba közül, akiket felszed egy éjszakára, majd a nevüket sem tudva kidob a házából. Köszönöm, nem. Jó nekem egyedül. Az X-Faktor előtt lemondtam a magánéletemről, ez igaz, valamiért mégsem akarom, hogy a nevem célkeresztbe legyen, Harry imádói miatt.

Elmosolyodtam, mikor a zenei alap elindult, majd a fiúk lassan felsétáltak mellém. Harry állt a hátam mögött, átölelte a derekam, majd a vállamra hajtotta a fejét. Ez nevetséges! A kurva életbe, hiszen próbálom nem beadni a derekam, erre mindenki csak adja alá a lovat, azt gondolva, ha összebújok vele egy picit, kevésbé leszek hárpia. Na jó. Remekül kijövök a fiúkkal, csak hát férfiak… Így, egyértelműen nem a csinos lánynak szurkolnak, a barátjuk helyett.

Tűz lobbant a szívemben,

így már nem félek a sötétségtől

Sosem láthattad még ennyire egyszerűnek

Szabadon áramlik lelkem, és te ülsz a hajóban

Bébi, te vagy az egyetlenem

A bébi szónál belecsókolt a nyakamba, mire megborzongtam. Mondhatnám, s hazudhatnék magamnak, miszerint az undortól, de senki nem hinné el nekem, főleg saját magam. Felsóhajtottam, majd oldalra fordítottam a fejemet és adtam Harry arcára egy puszit. Nem utáltam őt, csak gyakran kihozott a sodromból. Pedig tudtam, hogy édes, csak egy baja van: nőcsábász.

Nem is figyeltem igazán mit énekeltek a fiúk, csak, mikor én jöttem, aztán újra Harry-re összpontosítottam, aki a derekamat ölelő kezével simogatta a hasam. Legszívesebben hátradőltem volna, de nem mertem megkockáztatni az újabb kirobbanó vitát, miszerint én bátorítom, veszekedés után. Ami lehet igaz… Jó, talán?

- Gyerekek! Ez zseniális volt, Reina mára végeztél, holnap tizenegyre mennek érted a fiúk, ebéd, aztán ruhapróba. Jó lenne, ha összedugnád a fejed az egyik majommal és írnátok valamit – mondta Paul, mire közbe akartam vágni, de folytatta. – Tudom, hogy nem kell segítség, de nyár végére felkellene venni az összes dalod, persze ha végre sikerül megírnod őket.

- Jó – morogtam. – Ki lesz olyan kedves és költözik be hozzám a hétvégére? – motyogtam. A srácok felnevettek. Niall átölelte a vállamat, majd adott egy puszit a fejem búbjára.

- Sajnálom, de megígértem, hogy visszamegyek a jövő hétre Amerikába. Zayn és Lou is jön…

- Komolyan? Képesek vagytok itt hagyni? Soha nem voltam Amerikában, na kérlek! – Bújtam oda Niallhöz. Körülöttünk mindenki felnevetett, majd várakozva néztek Paulra, hátha szerencsém lesz és elmehetek velük.

- Koncerted lesz, mellesleg dolgod van. Mint már említettem: szeretnék egy új dalszöveget hétfő reggelre. Zaynék nem csinálnak semmit, tudod, hogy remekül haladnak a stúdióban, neked kellene utolérned őket.

- Jaj már! A csapból is mi folyunk. Esküszöm, az én nevemet képtelenek az öt idióta nélkül megemlíteni, szerintem az albumomat egyben kellene az övékével árulni!

- Reina! Ne nehezítsd meg, kérd meg szépen Harry-t, hogy segítsen neked, aztán már mehetsz is – röhögött Liam.

- És te? Liam, mit is csinálsz a hétvégén? – mosolyogtam rá angyalian. Kinyújtotta rám a nyelvét, majd Harry-re nézett. – Oké, legyen. Szóval… Hazza, lennél olyan kedves segíteni nekem megírni az új dalomat?

- Királynőm, ezer örömmel! – kuncogott, majd átfogta a derekam, és a magasba emelt. Ezért nem akartam ezt, fellépés közben. Ohh, ne már!

- Tedd le, Harry! – visított Louis, majd szépen meglökött minket, mire ráestem Zaynre. Felordítottam fájdalmamban, azt hiszem az alattam fekvő fiú is, miszerint még a másik két ökör is rajtunk kötött ki. De mégsem ez volt a legrosszabb: a térdem nagyot koppant a színpaddal. Menten elsírtam magam, amitől a többiek bepánikoltak. Zayn az ölében nyugtatott, miközben megpróbáltam kinyújtani a lábam, de képtelen voltam rá.

- Ha legközelebb ápolni akartok, válasszatok egy olyan hetet, mikor itthon vagytok – morogtam. Letöröltem a könnyeimet, s megkértem Niallt, hogy segítsen felállni. Paul közölte velünk, miután mindenkit megnyugtattam, hogy élek, csak a térdem károsult, menjünk haza, mert elege van, s legközelebb hétfőn reggel szeretne látni, Harry oldalán. Bólintottam, majd az említett személybe kapaszkodva botladoztam a kocsimig. – Nincs gond. Kenegetem egy kicsit, meg vizes ruházom – motyogtam, ugyanis kikészített az állandó bocsánatkéréseivel.

- Bébi, eskü, Lou miatt volt! – motyogta maga elé bámulva, miközben az utat figyelte. Már rá sem akartam szólni, hogy ne hívjon így, valamint nem haragszom, csak a feldagadt térdemet szeretném kinyújtani, de csendben maradtam. Kár volt. – Akkor nálam alszol? – kérdezte vigyorogva. Felháborodottan néztem rá.

- Mégis miért tennék ilyet?

- Először is, képtelen vagy lábra állni, ezért elkelne a segítség, plusz dalszöveget kellene írnunk. Gondoltam az én házam kicsit otthonosabb lenne kettőnknek. Hidd el, nem eszlek meg – vigyorgott.

- Elhiheted, nem félek tőled! – nevettem, mire ő is csatlakozott. Inkább magamtól félek, Harry!

Prológus

2017. december

Világszerte nézik a mai műsort. Mindenki kíváncsi, ki lesz az idei év nyertese. Ki távozhat a mai – nehéz – nap után győztesként az X-Faktorból. De a legnagyobb talányt mégis a sztárfellépők jelentik. Az utolsó produkciónk egy-egy hírességgel történik, mégsem izgulok miatta, mint a nézők. Tudom, hogy, amint felkapcsolják a reflektorokat nem rám fognak figyelni. A tekintetek a mellettem álló fiúkat fogják vizslatni, árgus szemekkel, vajon kik rejtőzhetnek a sötétben. Tudom, hogy így lesz. Énekelhetek teljes szívemből, ők viszik el a prímet, róluk szól majd minden, míg elő nem rukkolnak majd valami újdonsággal, mégsem zavar. Így kell történnie, hiszen ennél jobb produkciót soha nem tudhatok majd magaménak…

A műsorvezető bejelenti, hogy mi jövünk. A közönség lélegzetvisszafojtva ül a színpad előtt, s várja, hogy megjelenjek a sötétben, a LED fal mögül, pedig én már ott állok mindennek a közepén, lehunyt szemekkel, gyorsan verdeső szívvel és mosolyogva.

Ki lesz az első, aki elkezdi a harcot?

Ki lesz az első, aki elalszik éjjel?

Hangom végighasít a csendben. A nézők, mindegy, hogy az itt ülők, vagy a tv előtt helyet foglalók, halkan fellélegeznek, tudom. Érzem a megkönnyebbülésüket, mikor erősen és tisztán énekelem ki a szavakat. Várom, hogy Niall folytassa helyettem, amikor ez bekövetkezik, elmosolyodom.

Ki lesz az utolsó, aki elhajt?

Ki lesz az utolsó, aki elfelejti ezt a helyet?

Felkapcsolják a reflektort, de csak rám irányítják, így felemelem a fejem és elnevetem magam. Baloldalra nézek, bár tudom, hogy a sötét körülöleli Liamet, mégsem zavar, biztos vagyok abban, hogy ott van és elkezdi a következő sorokat.

Folyamatosan próbálkozunk

Megtanuljuk valaha is?

Amint befejezi, én jövök, így felemelt fejjel, komoly képpel nézek bele a kamerába. A soraim nem vonatkoznak rám, a fiúkra annál inkább.

Az űr közöttünk

Egyre mélyül

Nehezebb elérni

Annak ellenére, hogy próbálkoztam

A közönség mozgolódik, látom magam előtt, hogy nem értik mi történik. Két férfihang mellé most kapcsolódik a harmadik, s ők elvesztik a fejüket.

Űr közöttünk

Tartja titkainkat

Szótlanul hagyva minket

És nem tudom miért

Zayn a hátam mögött áll, csak a körvonalai látszódnak, tisztában vagyok vele, hiszen láttam a próbákon miként nézünk ki a színpadon, mi mind a hatan.

Ki lesz az első, aki búcsút int?

Az egysoros kérdő mondat mindenki tudatába vág, tisztában vagyunk vele. Zayn hagyta ott elsőnek a bandát, így önként vállalta ezt a sort. Louis folytatja a tudakolódást a dalban.

Ki lesz az első, aki kiegyez?

Ki lesz az első, aki lángra tudja lobbantani az egészet?

Lou befejezi a rá szabott szöveget, majd Harry folytatja. Ha a rajongók sejtik is mi történik, megnémultak.

Elindulok a zsűri felé, ahol Louis helyét, Liam párja, Cheryl Cole foglalja el. Halványan rámosolygok, mire kacsint egyet.

Ki lesz az utolsó, aki elhajt?

Elfelejtve az össze ígéretet, amit valaha tettünk

A reflektor engem követ, a sötétben öt alak áll, feszülten, mindegyikük az. Tudom, ismerem őket annyira, hogy leszűrjem. Mégsem bánom, hogy ők a duett partnereim. Az elmúlt év nehéz volt számukra, de a rajongóiknak még nehezebb. A tagokból kaptak eleget, de a One Direction-ből semmit, így egy nagy lélegzetvétel után belekezdünk közösen a refrénbe.

Az űr közöttünk

Egyre mélyül

Nehezebb elérni

Annak ellenére, hogy próbálkoztam

Űr közöttünk

Tartja titkainkat

Szótlanul hagyva minket

És nem tudom miért

Az első sornál felkapcsolódtak a lámpák, minden fényárban úszik, a fiúk édesen mosolyognak, mikor feléjük fordulok. A közönség őrjöng, minden néző ordítozik, a srácok neveit kiabálják. Sírnak, visítanak. Egyszerűen csak örülnek, hogy a kedvenc bandájukat újra együtt látják.

Liam felé veszem az irányt, miközben elénekeljük a közös részünket. Megfogom a kezét, megszorítom, majd továbblépek Zayn felé, s hozzá is bekapcsolódom, miközben énekel.

Ki lesz az első, aki búcsút int?

Folyamatosan próbálkozunk

Megtanuljuk valaha is?

Mikor fogjuk megtanulni?

Amint elérem Louist, átölelem. Ő a mentorom, segített mindenben, amiben csak tudott. Bemutatta nekem a srácokat, akik hétről hétre bíztattak, s elláttak tanácsokkal. Ők voltak a mindenem, esküszöm, ha a mentorház után nem ismerem meg őket, feladom az első megpróbáltatásnál…

Az űr közöttünk

Egyre mélyül

Nehezebb elérni

Annak ellenére, hogy próbálkoztam

Niall bársonyosan kellemes hangja az enyémmel párosul, amint elkezdjük a sorainkat. Kacsintva vágja kezeit zsebre, mire megrázom a fejem, majd továbblépkedem az utolsó bandatag felé, közben a saját részemet énekelve.

Űr közöttünk

Tartja titkainkat

Szótlanul hagyva minket

És nem tudom miért

Harry szemkápráztató mosollyal fogad maga mellett. Átfogja a derekam, majd felém fordulva kezdünk bele a mi mondatunkba.

Ki lesz az első, aki búcsút int?

Ki lesz az első, aki búcsút int?

Amint elérkezik a dal vége, lesétálok, hogy a fiúk együtt, egymás mellett állhassanak fent, míg én a színpad elejére megyek és lehunyt szemmel, suttogva énekelem, újra és újra az utolsó mondatot…

Az űr közöttünk

Az űr közöttünk

Az űr közöttünk

Az űr közöttünk

A közönség ordít, mindenki magán kívül áll a színpadon túl, a zsűri tapsol, Cheryl sír a meghatottságtól, én pedig lehajtott fejjel vigyorgok. Igen! Megcsináltuk. A One Direction újra együtt!