III. - Megcsókollak, és te hagyod

2018. május

Harry ágyában feküdtem, a mellkasára hajtva a fejem. Ő békésen szunyókált, ugyanis bealudt a Kellékfeleség felénél, ami igazi bűnnek számított. Persze már láttuk együtt ezt a filmet, hiszen Adam Sandler az egyik kedvenc színészem volt, így megbocsátva Hazzának, hagytam aludni. Jó volt az ölelő karjaiban lenni, be kellett vallanom. Talán ezért sem vertem fel az álmaiból. Kellemetlen lett volna, ha így talál. Leszögeztem, hogy csak barátok vagyunk, mégis, olyan közel éreztem magamhoz ebben a pillanatban, mint mást soha, szex után. Nem tudhattam ez miért lehetséges, csak azt, hogy nem volt helyes, amit művelek vele. Szex, szerelem, barátság… Az élet rugói, ebből kettőt meg is tudna adni nekem, csak nem lenne elég. Így is függőséget okozott a számomra: a vitáink, hogy szerettem vele lenni, hiányzott, bármit hajlandó volt velem megbeszélni, számíthattam rá, s egy unalmas estémen azon törtem a fejem, vajon mit csinálhat… Kedveltem, annyira mindenképp, hogy a barátom legyen. A gond csak az volt: ha most ennyire szeretem, mi történne, ha lefeküdnék vele? Nem tudnám elengedni, még több kellene, s beleszeretnék. Ezt az érzést pedig kerülnöm kellett egy olyan emberrel kapcsolatban, aki nem akar szerelmes lenni.

- Reina… - motyogta, a hajamba fúrva a fejét, majd adott is oda egy puszit. Elmosolyodtam, a kedves és automatikus gesztuson. – Elaludtam…

Felkuncogtam a nyilvánvaló ténymegállapításán, majd kibújva kezei alól, mellé könyököltem és megsimogattam az arcát. Szemei csukva voltak és csak mosolygott.

- Aludj nyugodtan. Nemsokára átmegyek a vendégszobába – suttogtam, nem szerettem volna igazából felébreszteni.

- Azt már nem! – morogta, majd kitapogatta a kezemet és összekulcsolta ujjainkat. Kinyitotta smaragdzöld szemeit, s édesen nézett rám. – Fejezzük be a dalodat. Már nem vagyok fáradt.

- Inkább menjünk el fürdeni. – Másztam ki az ágyból, majd elindultam a szobájához tartozó fürdőbe, mert a többiektől már hallottam mekkora kádja van és ki akartam próbálni. Hallottam, ahogy nyögve kikel az ágyából és elindul utánam. – Emeld már meg a lábaidat, Styles! – morogtam, mire nyelvet öltött. – Amúgy, köszönöm, tudom, miként kell használni egy fürdőkádat! – kacsintottam, ezzel sugallva, hogy nem kell utánam jönnie. Értetlen tekintettel nézett rám, nem fogta fel, hogy mire céloztam az előbb. – Mi nem világos? – sóhajtottam.

- Azt mondtad fürödjünk meg és elindultál a saját, ismétlem az én fürdőmbe. Szóval mivel többes számról volt szó, gondoltam meggondoltad magad és eltöltünk együtt egy kis időt, meztelenül… Tudod, csak úgy Ádám és Éva stílusban… - vigyorgott, miközben a kezeit csípőre tette, ami eszembe juttatta, hogy csak egy bokszer van rajta, mert amikor befeküdt az ágyba, levetkőzött. Kétkedve nézett rám, miközben én csak bámultam rá, mint borjú az új kapura. Azt hittem ez a gyerek hülye, netán nem bír ki veszekedés nélkül egy órát. Vagy lehet, hogy mind a kettő… Mindenesetre én agyon fogom csapni!

- Styles! Istenemre mondom, hogy egyszer annyira kihozol a béketűrésemből, hogy fogok valami hegyes eszközt és kiheréllek! – Higgadtan és vészjóslóan mondtam mindezt, mire csak a szemeit volt képes megforgatni. Legyintettem egyet és újra elindultam a fürdőszobába.

Hallottam, hogy jön utánam, így gyorsan cselekedve, megfogtam az ajtó kilincsét, s már rá akartam vágni, mikor visszalökte, én pedig borultam, s a seggemen érkeztem a padlóra. Fájdalmasan felnyögtem. A térdem is sajgott, erre még el is esek újra. Igazi tehetségem van valamikor a bénaságban. Szerencse, hog ez ritkaságszámba megy.

- Reina! Nagyon sajnálom, tényleg! – Guggolt le mellém, s már a nyakamban is volt. Ezer és egy puszit adott az egész fejemre, millió és egyszer kért bocsánatot, én pedig csak tűrtem és magamban mosolyogtam. Először tényleg mérges voltam, aztán rájöttem: igazi idiótával volt dolgom, s ezért nem büntethettem, majd más megteszi.

- Utállak! – nevettem, majd átöleltem a nyakánál fogva, adtam az arcára egy puszit, megkértem, hogy segítsen felkelni. – Tudod, ha ápolgatni akarsz, nem kell mást tenned, csak szólnod. A lábam, aztán a seggem. Mi jön még?

- Remélem, megvizsgálhatom a fájó pontokat – vigyorgott.

- Lesheted! – nevettem. Ő csak meghúzta a vállait, majd odasétált a kádhoz és elkezdte engedni a vizet.

- Forró legyen, vagy langyos? Hogy szereted? – kérdezte ártatlan képpel, mire megrántottam a vállaimat. Csodálkozva nézett rám, nem értette a reakciómat, ellenállásra számított. – Én forrón – vigyorodott el, majd habfürdőt öntött a vízbe, míg én csak álltam és vártam.

- Nem mehetnénk inkább pezsgő fürdőzni? – kérdeztem, miközben elnyomtam egy ásítást. Fáradt voltam, s már ezer éve nem pihentem ki magam rendesen. Mégsem akartam hagyni magam, de huzakodni sem volt sok kedvem.

- Majd holnap.

- Nem maradok a hétvégére.

- Dehogy is nem – nevetett, majd közelebb merészkedett hozzám. Megállt tőlem pár centire, s a derekamra csúsztatta a lapát tenyereit, a bőre forró volt, még a pólómon keresztül is. Felmosolyogtam rá, miközben átöleltem a nyakánál fogva.

- Most mi lesz? – kérdeztem feszülten. Benne voltam egy kis flörtben, hiszen a délután folyamán megbeszéltük mit gondolunk a közös kapcsolatunkról, így ártatlannak tekintettem a kérdésemet. Mégis, alig vártam a választ, s hogy mit fog tenni velem. Felsóhajtottam, amikor elkezdte cirógatni a derekam, ezzel felgyűrve a felsőmet, s a csupasz bőrömet érintette.

- Megcsókollak, és te hagyod – mosolygott le rám, közelebb rántott magához és ajkait a kulcscsontomra szorította. Lecsukódott szemeimmel nem érzékeltem mást, csak őt. A bőrét az enyémen, az ajkait a nyakam vonalán, az erekcióját a hasamnak feszülni. Csak ő létezett és senki más.