2018. május
- Mielőtt beleélnéd magad,
csak ma alszom itt. Holnap megyek haza – mondtam, miközben rá mosolyogtam.
Belé karolva sétáltam el a hófehér kanapéjáig, amire segített leülnöm.
Biccentettem neki, köszönet képen, majd a hátam mögé gyűrve egy díszpárnát
feküdtem el, ugyanis a térdem még mindig sajgott és fel volt dagadva.
Behunyt szemekkel gondolkoztam,
hogy mégis miként kötöttem ki itt, s rá kellett jönnöm, hogy nem volt véletlen,
a srácok pont ezt akarták elérni. Pedig még soha nem voltam Harry-nél egyedül,
minden egyes alkalommal valamelyik tökfilkó elkísért, vagy itt lógtunk a
szabadidőnkben – ami nekem kicsit több volt, mint nekik. Rengeteg fellépésük
volt, felkérések talk show-ba, interjúk, valamint próbálták a magánéletüket
összeegyeztetni az újra visszatért hírnévvel, amit nem vettek túl
gördülékenyen. Talán Hazza volt az egyetlen, aki képes volt a szálakat a kezében
tartani és úgy irányítani, ahogy neki tetszik, mert nem volt magánélete,
legalábbis az egy éjszakás nőkön kívül biztosan nem.
Louis és Daniella elképesztően
sok időt töltöttek Amerikában, kifejezetten a férfi kisbabája miatt, ahogy Niall
is, az új barátnőjével találkozgatott. Zayn Gigivel általában bárhol összefutott, ha
idejükből kitellett. Liamet pedig lefoglalta a várandós barátnője, Cheryl. Azt
hiszem így jobban belegondolva, elég nyomorult életem lehet kifelé nézve.
Szerelmesek, párok, terhes nők, kisbabák mindenfelé. Elmosolyodtam a
gondolatra, mert nem érzem magam szerencsétlennek. Tény, hogy nem voltam szerelmes, nem volt senkim, de nem zavart, most építettem a karrierem, otthon vártak a
szüleim és a két lány ikertestvérem, szóval panaszkodásra sem időm sem energiám
nem lehetett.
- Min mosolyogsz? - kérdezte Harry, mikor visszatért a
nappaliba. Felnéztem rá és elnevettem magam a hülye képén, amit vágott. –
Remélem, valami jó ötleted van a dalodhoz, mert ha nem, ki leszek herélve, hogy
ide hoztalak és nem csináltunk semmit – mosolygott. Az édes gödröcskék
megjelentek az arcán, a rövid haja pedig a homlokába hullott.
- És az akkora gond lenne? –
kacsintottam, mire meghökkent képet vágott, a szívére téve a kezét, leguggolt mellém,
a kanapéhoz, s a hasamra téve a másik tenyerét rám nézett: - Akkor is ezt
mondd, ha gyereket akarsz majd tőlem! A te hibád lesz, én pedig alig várom,
hogy az orrod alá dögöljem az egészet! – Komoly arccal nézett a szemeimbe, én
viszont csak lefagyva feküdtem ott és emésztettem mi a szart mondott. Baba,
terhesség, tőle? Mi van?
- Ő… Te beteg vagy, Styles! –
motyogtam, mire elnevette magát, majd a karjaiba kapott és elindult fel, az
emeletre. – Tudod, néha tényleg elgondolkozom, hogy miért is vagyunk mi
barátok.
- Azok vagyunk? – nevetett fel,
amire én csak nyelvet öltöttem rá. Ugyanis, ez is igazán megkérdőjelezhető volt velünk kapcsolatban. Sokat flörtöltünk, szívtuk egymást vérét, bohóckodtunk és
mégis bármikor számíthattunk a másikra. Ezt megtanultam az elmúlt bő fél évben. –
Komolyra fordítva a szót, Reina van valami ötleted a szövegre?
- Kérlek, ne! Pihenjünk egy
kicsit, jó? – mosolyogtam fel rá, bólintott, majd magához szorított az
ölelésében. – Amúgy tudok ám járni, Styles, nem vagyok béna, sem mennyasszony.
- A csípős nyelvedet fogd vissza,
különben nem tudom, mit kezdek veled – nevetett. Én is kuncogtam a hülyeségén.
- Akarod te tudni mit tud az a
nyelv – röhögtem el magam, alig bírtam a kezeiben maradni, mert ő is
csatlakozott hozzám.
- Szerintem te összetéveszted
az én nyelvemmel Királynőm. – Nézett rám édesen mosolyogva, mire behunytam a
szemeimet és a mellkasának döntöttem a fejemet. A gondolat, miszerint Harry mit
tud művelni a nyelvével elég volt ahhoz, hogy elkezdjek bizseregni.
Felsóhajtottam, majd még erősebben próbáltam összezárni a lábaimat. Harry ezt
észrevéve, felhúzott szemöldökkel nézett rám, s ezt is csak azért vettem észre,
mert felértünk a szobájába, s letett a franciaágyára. – Nem tudom, meddig bírod
még visszafogni magad a közelemben, de szólj, én is leszek.
- Sokat képzelsz magadról,
Styles.
- Lehet, viszont az is
előfordulhat, hogy te gondolod ugyanezt az akaraterődről. Egy jó szex senkinek
sem ártott még.
Mellém feküdt, olyan közel,
amit még nem szégyellt, bár kétséges, hogy ez megfordult e a fejében,
mindenesetre túl közel volt hozzám. Az oldala az enyémhez ért, egyik kezére
támaszkodott, másikkal végigsimított az arcomon. Egy másodpercre lehunytam a szemeimet,
de nem engedtem magamnak többet. Akartam őt, ohh még mennyire. Legszívesebben
én másztam volna az ölébe, mégsem tehettem meg. Nem leszek én is egy a sok közül.
Ajkait a homlokomra nyomva
simogatta a kezemet, majd az oldalamat. Ahogy egyre lejjebb haladt, úgy az
ajkai is közelítettek az enyémekhez. Egy gondolat kavargott csak a fejemben,
nagy piros betűkkel: STOP. Mégsem sikerült kinyögnöm mást, csak a nevét, azt is
suttogva, ami inkább tűnt kérlelőnek, hogy folytassa, mint dorgálásnak.
- Csak hunyd le a szemed, és
élvezd – motyogta a fülcimpámba. Megrázkódtam a kellemes érzéstől. Tettem, amit
mondott, becsukott szemekkel, összepréselt szájjal és sóvárogva vártam az újabb
érintéseket a testemen. – Lazíts, Reina – suttogta. – Kérlek.
Nem megy!
- Sajnálom, képtelen vagyok
rá! – Néztem fel rá, mire levette rólam a kezeit, mély levegőt vett és
elkezdett röhögni.
- Mit is képzeltem. – Rázta a
fejét csalódottan. Mélyen lesújtottak a szavai mögött rejtőző igazságok. Ő is
beleélte magát, én is. Én mégsem tudtam ellazulni, tiszta görcs voltam még most
is. Olyan mintha stresszeltem volna magam, ha a közelemben van. – Sajnálom. – Állt fel,
megigazította magán a nadrágot, ami elég kellemetlen lehetett, így
belegondolva, majd kifelé indult. – Pihenj, nemsokára jövök.
- Várj! – Ültem fel az ágyon,
s elindultam utána. Megálltam előtte, s átöleltem. – Egy éve nem voltam
senkivel. Másfél éve nincs senkim, nem az egy éjszakás kalandoktól félek, Harry.
Hanem, attól, hogy több lesz belőlük és csalódok. Mit kezdenénk mi egymással?
Őszintén! Mert csak még több vitát és annál több szexet tudok elképzelni, aztán
egy szép napon mással is elkezdesz dugni és én a semmibe pottyanok. Nem leszel
ott többet, csak, mint egy régi jó barát, akivel volt valami, mégsem elég.
- Ne! – Rázta meg a fejét.
Eltolt magától egy kicsit, a vállaimnál fogva, majd a homlokomnak döntötte az övét.
– Ilyenkor olyan szívesen megcsókolnálak. Sebezhető vagy, édes, mint a méz.
Kicsit sem vagy naiv, ez pedig tetszik. Mégsem ígérhetek többet annál, mint
amit az előbb elmondtál. Rengeteg szex és végig csak barátság.
- Nem lenne elég – motyogtam,
majd újra elismételtem, hogy rendesen hallja. Bólintott, miszerint megértette a
dolgot, majd megfogva a kezemet, visszasegített az ágyába, mellém feküdt és a
mellkasára volt.
- Nem haragszom, ne
stresszelj! – Mondandója közben a hátamat simogatta, amitől még jobban
hozzábújtam. Kicsit sem éreztem már magam feszültnek. Miután megbeszéltük a
dolgainkat, nem gondolkoztam, csak jólesően feküdtem a karjaiban.
- Minden nő, akit ismerek – suttogom a gondolataimat a pólójába. - Nem tudják levenni rólad a szemüket és én
látom ezt. – Még mindig halkan énekeltem, de tudtam, hogy jó, már megvan.
Tudtam, mit szeretnék és neki köszönhettem ezt. Önkéntelenül, mégis segített
megírni a dalomat. - Ez csak az, hogy a
csajok annyira meg lettek bántva. És én nem leszek a következő, aki ezen
végigmegy…
Harry megfeszült alattam, de
helyeslően bólintott. Elővett egy lapot és egy tollat az éjjeliszekrénye
fiókjából, majd elkezdte leírni a soraimat…
Látom, hogy van bennem valami igaz
És nem akarom elveszíteni és azt kell mondjam, köszönöm
A gondolattól, hogy elmentél, libabőrös leszek
Úgyhogy baby tegyük ezt félre és csak gyere ide
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése