2017. január 20., péntek

I. - Inkább magamtól félek, Harry!

2018. május

- Na, ide figyeljetek balfaszok! Utoljára mondom el, hogy nem fogtok felemelni, mi nem világos ebben az egy kibaszott mondatban? – ordítottam a fiúk képébe. Paul a fejét fogta mellettem és lemondóan sóhajtott egyet. Utálta, mikor káromkodtam, de azt még jobban, ha próba közben kiabáltam.
- Elég volt! Mégis miért torkollik minden veszekedésbe, ha te és Harry egy helységben tartózkodtok? – kérdezte Zayn, míg a többiek elfordultak ezt hallva. Felsóhajtottam. A jó büdös francba! – Ez csak egy ötlet volt, Reina és mindenkinek tetszett, nem kell egyből felkapni a vizet!
- Értem én, de nem akarok valami rózsaszín tütüt felvenni, míg Harry a magasba emel, miközben énekelek valamit. Esküszöm, próbálkozom, csak ne szólaljon meg!
- Kész, ennyi. Hazza, soha nem fogod megdugni ezt a csajt! – nevetett Louis, mire gyilkos tekintettel fordultam felé. Nem értem miért kell minden összetűzésünk alkalmával felhozni, hogy Styles leakar fektetni hétvégenként, nekem meg ez nem igazán jön be?
Csak legyintettem egyet Lou felé, amiért ilyet mert mondani, majd felkaptam a mikrofonom és a színpad közepére álltam, ezzel jelezve, hogy folytassuk a próbát, mert semmi kedvem itt éjszakázni, mint tegnap. Eléggé fáradt voltam, mellesleg kikészített, hogy fél éve mást sem csinálok, csak nemet mondok Harry-nek, ami egy idő után fárasztó, kellemetlen és keserűséggel tölti el az embert. Nem mondom, hogy nem jön be, sőt… Isten a tanúm rá, hogy egy átkozott pillantása képes beindítani, viszont semmi kedvem egy lenni a sok buta liba közül, akiket felszed egy éjszakára, majd a nevüket sem tudva kidob a házából. Köszönöm, nem. Jó nekem egyedül. Az X-Faktor előtt lemondtam a magánéletemről, ez igaz, valamiért mégsem akarom, hogy a nevem célkeresztbe legyen, Harry imádói miatt.
Elmosolyodtam, mikor a zenei alap elindult, majd a fiúk lassan felsétáltak mellém. Harry állt a hátam mögött, átölelte a derekam, majd a vállamra hajtotta a fejét. Ez nevetséges! A kurva életbe, hiszen próbálom nem beadni a derekam, erre mindenki csak adja alá a lovat, azt gondolva, ha összebújok vele egy picit, kevésbé leszek hárpia. Na jó. Remekül kijövök a fiúkkal, csak hát férfiak… Így, egyértelműen nem a csinos lánynak szurkolnak, a barátjuk helyett.

Tűz lobbant a szívemben,
így már nem félek a sötétségtől
Sosem láthattad még ennyire egyszerűnek
Szabadon áramlik lelkem, és te ülsz a hajóban
Bébi, te vagy az egyetlenem

A bébi szónál belecsókolt a nyakamba, mire megborzongtam. Mondhatnám, s hazudhatnék magamnak, miszerint az undortól, de senki nem hinné el nekem, főleg saját magam. Felsóhajtottam, majd oldalra fordítottam a fejemet és adtam Harry arcára egy puszit. Nem utáltam őt, csak gyakran kihozott a sodromból. Pedig tudtam, hogy édes, csak egy baja van: nőcsábász.
Nem is figyeltem igazán mit énekeltek a fiúk, csak, mikor én jöttem, aztán újra Harry-re összpontosítottam, aki a derekamat ölelő kezével simogatta a hasam. Legszívesebben hátradőltem volna, de nem mertem megkockáztatni az újabb kirobbanó vitát, miszerint én bátorítom, veszekedés után. Ami lehet igaz… Jó, talán?
- Gyerekek! Ez zseniális volt, Reina mára végeztél, holnap tizenegyre mennek érted a fiúk, ebéd, aztán ruhapróba. Jó lenne, ha összedugnád a fejed az egyik majommal és írnátok valamit – mondta Paul, mire közbe akartam vágni, de folytatta. – Tudom, hogy nem kell segítség, de nyár végére felkellene venni az összes dalod, persze ha végre sikerül megírnod őket.
- Jó – morogtam. – Ki lesz olyan kedves és költözik be hozzám a hétvégére? – motyogtam. A srácok felnevettek. Niall átölelte a vállamat, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
- Sajnálom, de megígértem, hogy visszamegyek a jövő hétre Amerikába. Zayn és Lou is jön…
- Komolyan? Képesek vagytok itt hagyni? Soha nem voltam Amerikában, na kérlek! – Bújtam oda Niallhöz. Körülöttünk mindenki felnevetett, majd várakozva néztek Paulra, hátha szerencsém lesz és elmehetek velük.
- Koncerted lesz, mellesleg dolgod van. Mint már említettem: szeretnék egy új dalszöveget hétfő reggelre. Zaynék nem csinálnak semmit, tudod, hogy remekül haladnak a stúdióban, neked kellene utolérned őket.
- Jaj már! A csapból is mi folyunk. Esküszöm, az én nevemet képtelenek az öt idióta nélkül megemlíteni, szerintem az albumomat egyben kellene az övékével árulni!
- Reina! Ne nehezítsd meg, kérd meg szépen Harry-t, hogy segítsen neked, aztán már mehetsz is – röhögött Liam.
- És te? Liam, mit is csinálsz a hétvégén? – mosolyogtam rá angyalian. Kinyújtotta rám a nyelvét, majd Harry-re nézett. – Oké, legyen. Szóval… Hazza, lennél olyan kedves segíteni nekem megírni az új dalomat?
- Királynőm, ezer örömmel! – kuncogott, majd átfogta a derekam, és a magasba emelt. Ezért nem akartam ezt, fellépés közben. Ohh, ne már!
- Tedd le, Harry! – visított Louis, majd szépen meglökött minket, mire ráestem Zaynre. Felordítottam fájdalmamban, azt hiszem az alattam fekvő fiú is, miszerint még a másik két ökör is rajtunk kötött ki. De mégsem ez volt a legrosszabb: a térdem nagyot koppant a színpaddal. Menten elsírtam magam, amitől a többiek bepánikoltak. Zayn az ölében nyugtatott, miközben megpróbáltam kinyújtani a lábam, de képtelen voltam rá.
- Ha legközelebb ápolni akartok, válasszatok egy olyan hetet, mikor itthon vagytok – morogtam. Letöröltem a könnyeimet, s megkértem Niallt, hogy segítsen felállni. Paul közölte velünk, miután mindenkit megnyugtattam, hogy élek, csak a térdem károsult, menjünk haza, mert elege van, s legközelebb hétfőn reggel szeretne látni, Harry oldalán. Bólintottam, majd az említett személybe kapaszkodva botladoztam a kocsimig. – Nincs gond. Kenegetem egy kicsit, meg vizes ruházom – motyogtam, ugyanis kikészített az állandó bocsánatkéréseivel.
- Bébi, eskü, Lou miatt volt! – motyogta maga elé bámulva, miközben az utat figyelte. Már rá sem akartam szólni, hogy ne hívjon így, valamint nem haragszom, csak a feldagadt térdemet szeretném kinyújtani, de csendben maradtam. Kár volt. – Akkor nálam alszol? – kérdezte vigyorogva. Felháborodottan néztem rá.
- Mégis miért tennék ilyet?
- Először is, képtelen vagy lábra állni, ezért elkelne a segítség, plusz dalszöveget kellene írnunk. Gondoltam az én házam kicsit otthonosabb lenne kettőnknek. Hidd el, nem eszlek meg – vigyorgott.
- Elhiheted, nem félek tőled! – nevettem, mire ő is csatlakozott. Inkább magamtól félek, Harry!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése