2018. május
- Na, ide figyeljetek
balfaszok! Utoljára mondom el, hogy nem fogtok felemelni, mi nem világos ebben
az egy kibaszott mondatban? – ordítottam a fiúk képébe. Paul a fejét fogta
mellettem és lemondóan sóhajtott egyet. Utálta, mikor káromkodtam, de azt még
jobban, ha próba közben kiabáltam.
- Elég volt! Mégis miért
torkollik minden veszekedésbe, ha te és Harry egy helységben tartózkodtok? –
kérdezte Zayn, míg a többiek elfordultak ezt hallva. Felsóhajtottam. A jó büdös
francba! – Ez csak egy ötlet volt, Reina és mindenkinek tetszett, nem kell
egyből felkapni a vizet!
- Értem én, de nem akarok
valami rózsaszín tütüt felvenni, míg Harry a magasba emel, miközben énekelek
valamit. Esküszöm, próbálkozom, csak ne szólaljon meg!
- Kész, ennyi. Hazza, soha nem
fogod megdugni ezt a csajt! – nevetett Louis, mire gyilkos tekintettel
fordultam felé. Nem értem miért kell minden összetűzésünk alkalmával felhozni,
hogy Styles leakar fektetni hétvégenként, nekem meg ez nem igazán jön be?
Csak legyintettem egyet Lou
felé, amiért ilyet mert mondani, majd felkaptam a mikrofonom és a színpad
közepére álltam, ezzel jelezve, hogy folytassuk a próbát, mert semmi kedvem itt
éjszakázni, mint tegnap. Eléggé fáradt voltam, mellesleg kikészített, hogy fél
éve mást sem csinálok, csak nemet mondok Harry-nek, ami egy idő után fárasztó,
kellemetlen és keserűséggel tölti el az embert. Nem mondom, hogy nem jön be,
sőt… Isten a tanúm rá, hogy egy átkozott pillantása képes beindítani, viszont
semmi kedvem egy lenni a sok buta liba közül, akiket felszed egy éjszakára,
majd a nevüket sem tudva kidob a házából. Köszönöm, nem. Jó nekem egyedül. Az
X-Faktor előtt lemondtam a magánéletemről, ez igaz, valamiért mégsem akarom,
hogy a nevem célkeresztbe legyen, Harry imádói miatt.
Elmosolyodtam, mikor a zenei
alap elindult, majd a fiúk lassan felsétáltak mellém. Harry állt a hátam
mögött, átölelte a derekam, majd a vállamra hajtotta a fejét. Ez nevetséges! A
kurva életbe, hiszen próbálom nem beadni a derekam, erre mindenki csak adja alá
a lovat, azt gondolva, ha összebújok vele egy picit, kevésbé leszek hárpia. Na
jó. Remekül kijövök a fiúkkal, csak hát férfiak… Így, egyértelműen nem a csinos
lánynak szurkolnak, a barátjuk helyett.
Tűz lobbant a szívemben,
így már nem félek a sötétségtől
Sosem láthattad még ennyire egyszerűnek
Szabadon áramlik lelkem, és te ülsz a hajóban
Bébi, te vagy az egyetlenem
A bébi szónál belecsókolt a
nyakamba, mire megborzongtam. Mondhatnám, s hazudhatnék magamnak, miszerint az
undortól, de senki nem hinné el nekem, főleg saját magam. Felsóhajtottam, majd
oldalra fordítottam a fejemet és adtam Harry arcára egy puszit. Nem utáltam őt,
csak gyakran kihozott a sodromból. Pedig tudtam, hogy édes, csak egy baja van:
nőcsábász.
Nem is figyeltem igazán mit
énekeltek a fiúk, csak, mikor én jöttem, aztán újra Harry-re összpontosítottam,
aki a derekamat ölelő kezével simogatta a hasam. Legszívesebben hátradőltem
volna, de nem mertem megkockáztatni az újabb kirobbanó vitát, miszerint én
bátorítom, veszekedés után. Ami lehet igaz… Jó, talán?
- Gyerekek! Ez zseniális volt,
Reina mára végeztél, holnap tizenegyre mennek érted a fiúk, ebéd, aztán
ruhapróba. Jó lenne, ha összedugnád a fejed az egyik majommal és írnátok
valamit – mondta Paul, mire közbe akartam vágni, de folytatta. – Tudom, hogy
nem kell segítség, de nyár végére felkellene venni az összes dalod, persze ha
végre sikerül megírnod őket.
- Jó – morogtam. – Ki lesz
olyan kedves és költözik be hozzám a hétvégére? – motyogtam. A srácok
felnevettek. Niall átölelte a vállamat, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
- Sajnálom, de megígértem,
hogy visszamegyek a jövő hétre Amerikába. Zayn és Lou is jön…
- Komolyan? Képesek vagytok
itt hagyni? Soha nem voltam Amerikában, na kérlek! – Bújtam oda Niallhöz.
Körülöttünk mindenki felnevetett, majd várakozva néztek Paulra, hátha
szerencsém lesz és elmehetek velük.
- Koncerted lesz, mellesleg
dolgod van. Mint már említettem: szeretnék egy új dalszöveget hétfő reggelre.
Zaynék nem csinálnak semmit, tudod, hogy remekül haladnak a stúdióban, neked
kellene utolérned őket.
- Jaj már! A csapból is mi
folyunk. Esküszöm, az én nevemet képtelenek az öt idióta nélkül megemlíteni,
szerintem az albumomat egyben kellene az övékével árulni!
- Reina! Ne nehezítsd meg,
kérd meg szépen Harry-t, hogy segítsen neked, aztán már mehetsz is – röhögött
Liam.
- És te? Liam, mit is csinálsz
a hétvégén? – mosolyogtam rá angyalian. Kinyújtotta rám a nyelvét, majd
Harry-re nézett. – Oké, legyen. Szóval… Hazza, lennél olyan kedves segíteni
nekem megírni az új dalomat?
- Királynőm, ezer örömmel! –
kuncogott, majd átfogta a derekam, és a magasba emelt. Ezért nem akartam ezt,
fellépés közben. Ohh, ne már!
- Tedd le, Harry! – visított
Louis, majd szépen meglökött minket, mire ráestem Zaynre. Felordítottam
fájdalmamban, azt hiszem az alattam fekvő fiú is, miszerint még a másik két
ökör is rajtunk kötött ki. De mégsem ez volt a legrosszabb: a térdem nagyot
koppant a színpaddal. Menten elsírtam magam, amitől a többiek bepánikoltak.
Zayn az ölében nyugtatott, miközben megpróbáltam kinyújtani a lábam, de
képtelen voltam rá.
- Ha legközelebb ápolni
akartok, válasszatok egy olyan hetet, mikor itthon vagytok – morogtam.
Letöröltem a könnyeimet, s megkértem Niallt, hogy segítsen felállni. Paul
közölte velünk, miután mindenkit megnyugtattam, hogy élek, csak a térdem
károsult, menjünk haza, mert elege van, s legközelebb hétfőn reggel szeretne
látni, Harry oldalán. Bólintottam, majd az említett személybe kapaszkodva
botladoztam a kocsimig. – Nincs gond. Kenegetem egy kicsit, meg vizes ruházom –
motyogtam, ugyanis kikészített az állandó bocsánatkéréseivel.
- Bébi, eskü, Lou miatt volt!
– motyogta maga elé bámulva, miközben az utat figyelte. Már rá sem akartam
szólni, hogy ne hívjon így, valamint nem haragszom, csak a feldagadt térdemet
szeretném kinyújtani, de csendben maradtam. Kár volt. – Akkor nálam alszol? –
kérdezte vigyorogva. Felháborodottan néztem rá.
- Mégis miért tennék ilyet?
- Először is, képtelen vagy
lábra állni, ezért elkelne a segítség, plusz dalszöveget kellene írnunk.
Gondoltam az én házam kicsit otthonosabb lenne kettőnknek. Hidd el, nem eszlek
meg – vigyorgott.
- Elhiheted, nem félek tőled!
– nevettem, mire ő is csatlakozott. Inkább
magamtól félek, Harry!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése